Megittunk vagy fél liter mentolt. Énekeltünk a biciklin. Gyönyörű volt- am. Tudtam. A Micsoda nőt látni másodszorra élmény. Szőke voltam és ragyogott az ajkam. De nem csak a szájfénytől. Tele voltam élettel. Ki akartam
kiabálni. Élek. És ez nem merül feledésbe.
Idővel megfeledkeztem magamról. Egyik komoly(k)odó pasi a másik után. Jött. Ment. Néphagyomány. Ép hagyomány. Kivetkőzés. Menekültek. Polgár.
Háború. Teherbe-
esés. Megragadtam volna eleim kezét. De más volt. Kultúra. Nyelv. Nyelvhalál. Elvhalál. Költözés. Munkakeresés. Felmondok. Nem mondok. Semmit senkinek. Ragyog az ajkam. Csak a szájfénytől van. Ismeretlen nyomor. Sovány
tények.
Múló kilencvenes évek. Többé mással nem kefélek. Élet. Az élet után. Tagadó halál. Szeretni emlék. A keletkezésről. Hiába születnek bennem. A keletkezésről képzetek. Munka van. Gyerek. A férjem tekereg. Nagy tervei vannak. Megszokásból hiszek. Képzeletbeli kontyom kibontom. Hajhullás. Elfogy a kezem az imában. Istenem ad(d). A magam kenyerét eszem. A kenyerem
fogyasztják. ,,Vegyétek és egyétek…” Ifjúkori aggság.
Nagybecskerek. Ülök a helyen. Nagy képernyőn fut a menü. Tetszik, hogy látom, mi minden közül választhatok. A kiszolgálás udvarias, az enteriőr ízléses. Kellemes hosszan ücsörögni egy presszókávé és limonádé mellett, székek, fotelek, faborítás, rusztikus csempék, letisztult felületek között, fotó-nyomatokat nézegetve, amelyek a hely névadójának, a Valter brani Sarajevo című filmnek a képsoraiból készültek és főként a főszereplő, Velimir Bata Živojinović legendás emlékét idézik. Alig várom, hogy megkóstoljam a helyi ételkínálatot.
Kép: ILove Zrenjanin
A hely középpontjában ülve mindenre rálátok. A másik nagyképernyőn a kedvenc főzőcsatornám megy. Összefut a nedv a számban, nemcsak a limonádétól.
Mindehhez egy városkép, amelynek részletei beszöknek a hatalmas ablaküvegeken. Kicsiny, kanyargós utcák, Karađorđević Péter király lovas szobra látszik innen, ahol ülök, erről a középponti helyről éppen ráleshetek, ahogy a magaslatról lepillant úgy, ahogy illik nézni a népre.
Olyan város ez, amely mindig képes újjászületni, különböző érák ide vagy oda, az ,,óvárosi” épületek nem adják magukat könnyen, itt nem árusítja ki magát az idő, a múlt. Kikéri magának a helyét, jelenidejét.
Otthon érzem magam itt, ahol ülök, a Walter- étterem láncok egyikében is. Nemcsak a nagyképernyős kaja- képek, de az étlap is rögtön megragadott. Frappáns, játékos ital- besorolások, szép grafika. Mifelénk kevés helyen fogad ilyesmi: letisztultság, egyszerűség, kreativitás. Nem fellengzős, mégis megadják a módját a kínálatnak, egy- egy tradicionális fogásnak.
Kép: ILove Zrenjanin
Folyamatosan jönnek- mennek a vendégek, kicsit kellemetlen is, hogy órákig fenntartom az asztalt, de a pincérek nem azt éreztetik velem, hogy útban lennék, fáradhatatlanul udvariasak. Telt ház van, de házhoz is szállítanak, és úgy olvasom a sebtében megkeresett honlapjukon, hogy keteringet szintén végeznek.
Szarajevszki csevap, szóval szarajevói roston sültek, de bifsztek, borjúmáj, Nehéz választani, nagy a kínálat, még salátákból és desszertekből is. Baklava, urmašica, tufahija. Alig bír az ember magával a kínálat olvastán, hát még láttán…!
Képek: ILove Zrenjanin
És ekkor megszólalnak a becskereki római katolikus templom harangjai, mintegy vezényszóként, hogy ideje rendelni…! De mit…? Várok a barátnőmre. Hátha segít dönteni. Rendelni, enni jó társaságban az igazi, legalábbis, ha úton van az ember.
Balkáni meg ,,déli” zene, a kellemes fajtából…(Ott)honos. Megérkezik, akire vártam, rendelek. A sudžuk mellett döntök. Az nem csevap, de nem is téliszalámi, a kettő között valami visszafogott, mégis nagyon ízes fűszerezésű roston sült. Mellé minden, ami jár. A lepény meg…kajmakkal…hát…! Márcsak ezért is megéri, még a vegáknak is betérni a Walterbe. Mennyei déli ,,paradicsom” az íz- lelőknek.
A születésem napja egybeesik anyám kóma- tapasztalatával. Eklampsziát kapott, közvetlenül a születésem után. Feltehetően a sokktól, amit a gondatlan egészségügyi el(nem)látás okozott számára, számunkra. ,,Mi jó sülhet ki ebből?” Gondolnánk, de nem olyan rossz a helyzet, mert a felépülés ténye mindent felülírt! Anyám három nap után, a statisztika szerint ezer esetből egyként, magához tért a kómából. Azóta is minden áldott évben megsüti azt a csokitortát, amilyet csak ő tud. Ezzel ünnepeljük meg a(z) (újjá)születést. Közös örömünket megosztjuk másokkal is. Adunk egy szeletet a tortá(nk)ból. Omlós, szaftos, barna és sárga piskóta rétegek között tömény csokoládé. A kerek torta formai egésze is csokoládéval van bevonva! Ebből adunk, azoknak, akik közel állnak a szívünkhöz. A végén kisül, megéri velünk jóban lenni…
A városról, amelyről az ember túlnyomórészt rossz élményeket őriz, hordoz nehéz jót mondani. A kivételesen finom étel- élmény azonban segít ezeken a benyomásokon. Egy jó Manoli PIZZA után átgondolja az ember, nem tehet- e ő maga is arról, hogy annyi rosszat ,,engedett be” egy- egy helyen…? Biztos, hogy a válasz: igen… ,,Igent” mondás a rossz dolgokkal ellentétbeni, jó pizzaszeletekre is.
A pizzázó tulajdonosa Olaszországban tanulta el a készítés fortélyait, ugyanakkor egy-egy szeletben benne van a bácskai ,,tartalmasság”. Az alja meg úgy sült, hogy az ízvilág részévé válik maga a sültség ténye, igénye is.
Mindennél fogva a zombori Manoli Pizza fogyasztása jól alkalmazható érzelmi válságok levezetésére, boldogságunk, szeretetünk kifejezésére és mivel (leginkább) elvitelre van, szeretkezések előtt, után, közben is bátran vállalható, fogyaszthat. Minden energiát visszahoz az emberbe. Az meg már engem minősít, hogy én leginkább munka közben fogyasztom. 🙂 Üdítő, laktató intermezzo a mindennapokban…
A 2012 őszén kiadott kötet, Lennert (Móger) Tímea Kollázs című verseskönyve az Areión Könyvek negyedik darabja.
Vélemények a kötetről:
Lennert (Móger) Tímea egy gyermek kíváncsiságával, figyelmével, lelkesedésével fedezi fel újra a világot. Pillanatképei sajátos világlátásáról árulkodnak. Finom iróniája és öniróniája kordában tartja a néha öncélú szárnyalásra hajló sorokat. Eljátszadozik a szavakkal, hangzásokkal, fogalmakkal, aztán megpróbálja létrehozni saját költői nyelvét. Többnyire sikerül neki. Fiatal kora ellenére a szerelem csak áttételesen van jelen költészetében. Az a bódulat, amely pályakezdő költőkre jellemző, teljességgel hiányzik soraiból, csendes belenyugvás, bölcs helyzetfelismerés dominál az illúziók helyett.
Balázs F. Attila
Groteszk flört egy hazafélében, csapdába vezető egérút. Az íráson kívül nincs más, csak feledés és megalkuvás. És mégis: az emberemlékezet az üzenő falon vers, vagy akár sanzon által jelez, s a jelek behálózzák, akiket elérnek. Akkor is, ha egy illanat csupán az élet, csalás, testi mese. Lennert (Móger) Tímea világa kilátó, kilátó a szürkületben és szürkületből, az egyedüllétben és az egyedüllétből, Lennert (Móger) Tímea versei egy társkeresés állomásai, történetei − szónemjátékokkal, aránypárokkal, renddel. Lennert (Móger) Tímea megtalált társa pedig az olvasó lehet, az olvasó kell legyen.
Bene Zoltán
Tisztára mosott, leszűrt gondolatok világába kerül az olvasó Lennert (Móger) Tímea költeményeit olvasva, egészen a világra való gyermeki rácsodálkozásig: „gyerek vagyok, / testetlen lelkem: / tejút, / tej a zabpehelybe” (Kollázs). A verseknek szinte mindegyike mégis feszültséggel telített. A meg nem oldott helyzetek, ellentmondásos érzelmek megállapításokként vetülnek ugyan a papírra, de éppen a kiélezettség visszafojtott közlési módja fokozza az érzelmi töltést, már-már a robbanásig – ám ekkor véget ér a vers. A szójátékok − „Az önkívület, / napba néző / (h)arca;“; „(P)illanat“; „(T)esti mese“; „más kép / (másképp)”; „önmagamból (ki)felé” −, a különlegesen szép szavak alkalmazása (napszűrte, pontszép, illanat, vörösposztó-tó) különös módon teszi egyedivé a verseket, a költészetben való létezést, amely már-már a létezés csöndjévé alakul. Ez a csönd azonban ugyanakkor a személyiség csöndje is, a feszengő, visszafojtott szavak csöndje, amely a szerzőt az írás újra meg újra kiteljesedő, immár létszükségletté vált útjára vezeti. S amelyen, minden bizonnyal, érdemes továbbhaladnia.
Kovács Jolánka
Ügyesen szőtt, hangsúlyos szavakra tördelt személyes mesék szólnak dalban, midőn elmondójuk és hallgatójuk ugyanaz a kívülről és belülről egyaránt figyelő, aki önmagához szól mindenekelőtt – így röpíti szerte varázsigéit. A szójátékokban, valamint a leleményesen variált mondatpárokban bővelkedő monológok sora általában fanyarra hangszerelt, máskor meg éppen csipkelődő, miként a titkos álmaink sem csalhatatlanok, s lám, végül a szemünk láttára történik meg a csoda: valaki végleg előbújik a csigaházából. Lennert (Móger) Tímea versei friss hangot ütnek meg, a kötet színvonalában is egységes; a válogatás jól tagoltan rendszerezett: folyamatosan tágul ki előttünk egy érzékletesen személyes költői világkép.
Sinkovits Péter
Lennert (Móger) Tímea első, katapuLTként is körülírható kötete a játék örömével és komolyságával adományozza meg az olvasót. Első megközelítésben a Kollázs darabjai asszonáncok, párhuzamok, szójátékok ereje mentén rendeződnek könnyed, dinamikus képpé. Ám elidőzve, oda-vissza forgatva a szavakat, a jel és a jelentés viszonyának elemi kérdéseivel is szembesülünk. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a kötetben a szavak újraszervezése módszerként jelenik meg, mely képes lételméleti elgondolások felé vezetni az olvasót. A címadó versben például a hiányérzet / érzet-hiány a távollét – jelenvalóság megszokott oppozícióján belül kérdez rá a korábban meglévőnek, birtokoltnak a semmítésére. Azaz a hiány már nem csak valami közelinek, belsőnek az elvesztése, hanem a távoli jelenvalósága is: amíg nem ismerem be / bizonyos dolgok szükségét / addig Isten is csak távollét. Vagyis a hiány/szükség mint valaminek a távolléte már nem kizáró ellentétben, hanem korrelatív viszonyban áll a jelenléttel – ebben az esetben a transzcendenciával. A (T)esti mese megformálása szépen példázza e költészet belső logikáját és szabadságát, hiszen a zárójelek, soráthajlások által felkínált lehetőségek az alkotás dialógusára hívják a Másikat. Így a versek megszólítottja és az olvasó egyaránt a kollázs alkotójává és a szövegjáték játékosává válik. A játék persze néhol pimasz is, mint a Vasárnap reggel(i) esetében, ahol a két templom (a kocsma és Isten háza) között vasárnap reggel (sem) könnyű meglátni a perdöntő különbséget. Lennert (Móger) Tímea folyton változó Kollázsa talán minden olvasó által új darabkával bővül, s ha így van, bízzunk benne, hogy e kép-könyv-tárgy számtalan alakuláson megy még keresztül! „Aki a játékot nem veszi komolyan, az játékrontó”.
