https://www.facebook.com/L-M%C3%B3ger-T%C3%ADmea-313735392409088/

KERESZTLEVÉL

Mégiscsak a gyermek. A gyermek. Nem a dolgok vagy a terhek.  

Az élet az emberrel kezdődik. És azzal ér véget. A nő. Vére felizzik. Majd elfolyik.

Nem szül. Teste kilöki. Magából az életet. Végletek. Végzetek. Dolgoznak ellene. Meg önmaga. Persze. Percre ugyanaz. Hiányzik a mozdulat. Amellyel magából ad.  

Vad hasadék. Bemetszés. Szívtől az alhasig. Vágyak feszítik. Keresztre. Keretbe.

Senki nem tör(i) be. A véráram magá(ny)ban kering. Megint és megint. 

(Ön)elrendelés szerint.    

JÓ

Jobb elejét venni. Mielőtt véget ér. Szeretni (m)ennyire. Éhes kutya. A(z) (sz)ívembe harap. Egy életen át. Csinálhattam volna jobban. Ahogy az ég bársonya lobban. Mindenkivel mindent. Ép(p) lépések és (sz)árnyalások. Megmenthették volna. Az önvilágot. 

Állni egymás mellett. Nem mozdulni el. Nem félni. Hogy dőlnek a falak és a fák között. Jár a fény. Mindenek fölött. Alatt val(l)ó. Maradni gyarló. Felégetett tarló.  

Magyar Napló/Március

Nyár van. Kibírható hős(s)ég. Pecázunk. Semmi más nem kerül horogra. Csak a testünk. Fű között szerelmeskedni. A könnyű és nehéz örömök közé tartozik. Fehér agyag. Bőr bőrhöz tapad. Majd szilánkokra múlik az idővel.
A délután örök-edénye tele hallal. A mindennapi kenyér hiánya éhezést sejtet. Csak a sejtek szaporodnak. Végtelen vége van a horognak.

Vár Ucca Műhely/85. szám:

Kapcsolódó versvideók:

Az ó követi az újat
Az új elveti
Ami ó
Az ó követi az újat
Az új elveti
Ami ó
Köztünk szellemek
És ufók
Pufók és karcsú
Szélsőséges ajkú
Imák
Töltik be a teret
Cselek
Cselekedetek helyett
Régen kútba ugrottak
Az emberek
Amikor nem találták
A(z) (közép)utat
Most minden irány
Üres és szabad
Nehéz a döntés
Hangos a csend
Halk az üvöltés
Ki varr fel egy gombot
Ki csavarja be a villanykörtét
Kézbevétel helyett
Kézrátétel
Várni a csodát
Tenni nem akaró
Változást
Játszó

Emberiség
Negyven (fok) fölött
Az ember is ég
Menekül
Nem beszél
Elül
Fenékkel a holdra
Mi volt előbb
Ember az űrben
Vagy
Emberi űr
A muzsikus
Magának
A magánynak
Hegedül
Individuális parafrázis
Frázis-para

Magyar Napló/április

Szellemfalu

Átsuhannak rajta

Jövőből jött kísértetek

Voltam felnőtt

Mire meghalok

Gyermekké leszek

Az utánam jövők is

Ezt az utat járják

Minden reggel várják

A jövőt

Amely az övék

Amelyhez már 

Nincs közöm

Elköltözöm 

Születés és

Halál

Egyformán közeli

Amíg életben

Vagyok

Ugyanaz a tavasz

Ugyanazok a csillagok

Marad(hat)ok

A természet nem tudja

Hogy nagyhét van

Nem tesz különbséget

Ünnep és

Hétköznap között

Magáévá teszi a pillanatot 

Örökül hagyott 

Magyar Szó

Traub Bernadett fotója

Felvettem a konyhakést és 

Kinyírtam vele az álmaimat

Nem akartam láthatatlan maradni

Így hát összevéreztem magam

…

Nőnek lenni jó

Sok a jóból

Támaszkodni rossz 

Önállótlan

De emberi

Nő vagyok

De ember is

Embergyerek

A nő is gyerek

Mondták 

Amikor az emancipált nő született

…

De hol volt addig?

Előző álmában talán

Férfiként 

Nem sértődékeny

Hanem nagyvonalú

Úgy sétál az életében

Mint aki soha nem szomorú

Nem is hisztis

…

Egy új életben való

Hit

Miatt

Hallgat

Ag(g)   

MINDEN(KI) VAGY

Aranyszőrű

Labrador vagyok

Biztosan óvnak

A csillagok

Egy oldottabb

Föld felett

Másik élet ez

Élet

A legapróbb részletekig

Kutyák szelleme

Bennem csahol

Az a fa vagyok

Amely a sírokra

Veti az árnyékát

És a barázdáshátú

Vincellérbogár

Mely gyökeret eszik

Majd sokáig él

Múlik tél

Az élet (f)él

Egy kedves vasárnap

Vége a

A végtelen világnak

Csak állok itt

Csak várok itt

A falu hit

Nem szokás

Cserbenhagyásos

Látomás

Követem az árnyékomat

Mint mindenki a

Nap

Az ég alatt

Magyar Szó/Kilátó

Nyolc koromfekete

Gazdátlan kiskutya

Vagy

Mindegyik a szívembe

Harap

Maradsz

…

A nyáj kolompja

És a beton repedéseiből

Kinövő gizgazok

Hívják elő 

A pillanatot

Amikor továbblépek

…

A falu kicsiny közeiben

Közel az élethez

El lehet bújni

Egy kóbor kutyának

És nekem is

Hit 

…

Alacsonyan szállnak

Felettünk a gólyák

Jó láz 

Ez a szerelemre

…

Órákig hordtam

A kisméretű cipőd

Évekig vártam

A föléd magasodó fákra

Csillagaid egész

Testsúlyoddal rámszakadtak

A szívnek

Percei maradtak 

…

Napernyőket

Cibál a szél

Senki nem élt igazán

Amíg bele nem halt

Járatlan vízpart

Megúszott

Táj

…

Könnyem mint a

Niagara

Ennek a földnek

Nincs több szava

…

Fák horgonya

Gyökér

Minden tenger

Az égig ér 

Magyar Napló/ februári szám

Szikla tetején

Szikla-népek  

Köveket nyeldekelnek  

Nem erősödnek 

Ettől

Szégyenemben (s)írok

Összetartom bordáimat

Magán(y)ölelésben 

Testem merev

Engem temet

Isten nevet

Szeret

És (gy)őz   

Magyar Szó- Kilátó

(F)áradt kezek

Kék-üres erek

Embert vágnak

Egy legelő közepén

Hagyott

Szívekben visító

Malac

Vagyok

Vörös

És kék

A fekete

Idejétmúlt

Szövete az időnek

Más színek járnak

A klímaváltozásnak

A cserbenhagyásos

Gáncsolásnak

Látnok

Aki a színek mögött

Magányra talál

Magyar Szó- Kilátó

A halál

Nem lehet ok

Következmény

Az elfolyt vér

Az egykori életet

Jelenti

Felfogni

Mit lehet itthagyni

Magunkon kívül

Kétszín, fekete- fehér

(Nem)

(F)élek

A halál szagától

Édes kámfor

Mint a tavasztól

Émelyegsz

Életet kívánsz

Terhes imák

Istent szülnek

Magányt