Szeretek
A macskámhoz
Beszélni
Úgy érzem
Megérti
Amit nem mond
Ki
Hallgatom
Mosdik
Mindenét végignyalja
Jobban szereti magát
Mint akarja
Nem csak nekem
Magának
A magánynak is
Hízeleg
Velem
S önmagával
Egy
Két vers
KERESZTLEVÉL
Mégiscsak a gyermek. A gyermek. Nem a dolgok vagy a terhek.
Az élet az emberrel kezdődik. És azzal ér véget. A nő. Vére felizzik. Majd elfolyik.
Nem szül. Teste kilöki. Magából az életet. Végletek. Végzetek. Dolgoznak ellene. Meg önmaga. Persze. Percre ugyanaz. Hiányzik a mozdulat. Amellyel magából ad.
Vad hasadék. Bemetszés. Szívtől az alhasig. Vágyak feszítik. Keresztre. Keretbe.
Senki nem tör(i) be. A véráram magá(ny)ban kering. Megint és megint.
(Ön)elrendelés szerint.
JÓ
Jobb elejét venni. Mielőtt véget ér. Szeretni (m)ennyire. Éhes kutya. A(z) (sz)ívembe harap. Egy életen át. Csinálhattam volna jobban. Ahogy az ég bársonya lobban. Mindenkivel mindent. Ép(p) lépések és (sz)árnyalások. Megmenthették volna. Az önvilágot.
Állni egymás mellett. Nem mozdulni el. Nem félni. Hogy dőlnek a falak és a fák között. Jár a fény. Mindenek fölött. Alatt val(l)ó. Maradni gyarló. Felégetett tarló.
Magyar Napló/Március
Fiatal bőr
Nyár van. Kibírható hős(s)ég. Pecázunk. Semmi más nem kerül horogra. Csak a testünk. Fű között szerelmeskedni. A könnyű és nehéz örömök közé tartozik. Fehér agyag. Bőr bőrhöz tapad. Majd szilánkokra múlik az idővel.
A délután örök-edénye tele hallal. A mindennapi kenyér hiánya éhezést sejtet. Csak a sejtek szaporodnak. Végtelen vége van a horognak.
Vár Ucca Műhely/85. szám:
Sajátfalu a globális (m)értékválságban – Magyar Napló – interjú
Kapcsolódó versvideók:
Ókút
Az ó követi az újat
Az új elveti
Ami ó
Az ó követi az újat
Az új elveti
Ami ó
Köztünk szellemek
És ufók
Pufók és karcsú
Szélsőséges ajkú
Imák
Töltik be a teret
Cselek
Cselekedetek helyett
Régen kútba ugrottak
Az emberek
Amikor nem találták
A(z) (közép)utat
Most minden irány
Üres és szabad
Nehéz a döntés
Hangos a csend
Halk az üvöltés
Ki varr fel egy gombot
Ki csavarja be a villanykörtét
Kézbevétel helyett
Kézrátétel
Várni a csodát
Tenni nem akaró
Változást
Játszó
Emberiség
Negyven (fok) fölött
Az ember is ég
Menekül
Nem beszél
Elül
Fenékkel a holdra
Mi volt előbb
Ember az űrben
Vagy
Emberi űr
A muzsikus
Magának
A magánynak
Hegedül
Individuális parafrázis
Frázis-para
Nincsenek fakeresztek
Nincsenek kapaszkodók
Sem férfinak
Sem nőnek
Kígyóbőr
Levethető
Emberlélek
Nélküli élet
Mesterséges ingerencia
Tömeghisztéria
Elhagyta magát
Az ember fia
Magyar Napló/április
ÁT(K)ÖLTÖZÉS
Szellemfalu
Átsuhannak rajta
Jövőből jött kísértetek
Voltam felnőtt
Mire meghalok
Gyermekké leszek
Az utánam jövők is
Ezt az utat járják
Minden reggel várják
A jövőt
Amely az övék
Amelyhez már
Nincs közöm
Elköltözöm
Születés és
Halál
Egyformán közeli
Amíg életben
Vagyok
Ugyanaz a tavasz
Ugyanazok a csillagok
Marad(hat)ok
A természet nem tudja
Hogy nagyhét van
Nem tesz különbséget
Ünnep és
Hétköznap között
Magáévá teszi a pillanatot
Örökül hagyott
Magyar Szó
Traub Bernadett fotója
HIT, RENDSZER
Felvettem a konyhakést és
Kinyírtam vele az álmaimat
Nem akartam láthatatlan maradni
Így hát összevéreztem magam
…
Nőnek lenni jó
Sok a jóból
Támaszkodni rossz
Önállótlan
De emberi
Nő vagyok
De ember is
Embergyerek
A nő is gyerek
Mondták
Amikor az emancipált nő született
…
De hol volt addig?
Előző álmában talán
Férfiként
Nem sértődékeny
Hanem nagyvonalú
Úgy sétál az életében
Mint aki soha nem szomorú
Nem is hisztis
…
Egy új életben való
Hit
Miatt
Hallgat
Ag(g)
MINDEN(KI) VAGY
Aranyszőrű
Labrador vagyok
Biztosan óvnak
A csillagok
Egy oldottabb
Föld felett
Másik élet ez
Élet
A legapróbb részletekig
Kutyák szelleme
Bennem csahol
Az a fa vagyok
Amely a sírokra
Veti az árnyékát
És a barázdáshátú
Vincellérbogár
Mely gyökeret eszik
Majd sokáig él
Múlik tél
Az élet (f)él
Egy kedves vasárnap
Vége a
A végtelen világnak
Csak állok itt
Csak várok itt
A falu hit
Nem szokás
Cserbenhagyásos
Látomás
Követem az árnyékomat
Mint mindenki a
Nap
Az ég alatt
Magyar Szó/Kilátó
GYILKOS TÁJ
Nyolc koromfekete
Gazdátlan kiskutya
Vagy
Mindegyik a szívembe
Harap
Maradsz
…
A nyáj kolompja
És a beton repedéseiből
Kinövő gizgazok
Hívják elő
A pillanatot
Amikor továbblépek
…
A falu kicsiny közeiben
Közel az élethez
El lehet bújni
Egy kóbor kutyának
És nekem is
Hit
…
Alacsonyan szállnak
Felettünk a gólyák
Jó láz
Ez a szerelemre
…
Órákig hordtam
A kisméretű cipőd
Évekig vártam
A föléd magasodó fákra
Csillagaid egész
Testsúlyoddal rámszakadtak
A szívnek
Percei maradtak
…
Napernyőket
Cibál a szél
Senki nem élt igazán
Amíg bele nem halt
Járatlan vízpart
Megúszott
Táj
…
Könnyem mint a
Niagara
Ennek a földnek
Nincs több szava
…
Fák horgonya
Gyökér
Minden tenger
Az égig ér
Magyar Napló/ februári szám
MAGÁN TEREMTÉSTÖRTÉNET
Szikla tetején
Szikla-népek
Köveket nyeldekelnek
Nem erősödnek
Ettől
Szégyenemben (s)írok
Összetartom bordáimat
Magán(y)ölelésben
Testem merev
Engem temet
Isten nevet
Szeret
És (gy)őz
Magyar Szó- Kilátó
RÁNÉZET
(F)áradt kezek
Kék-üres erek
Embert vágnak
Egy legelő közepén
Hagyott
Szívekben visító
Malac
Vagyok
Vörös
És kék
A fekete
Idejétmúlt
Szövete az időnek
Más színek járnak
A klímaváltozásnak
A cserbenhagyásos
Gáncsolásnak
Látnok
Aki a színek mögött
Magányra talál
Magyar Szó- Kilátó
