Kategória: Uncategorized

Nyár van. Kibírható hős(s)ég. Pecázunk. Semmi más nem kerül horogra. Csak a testünk. Fű között szerelmeskedni. A könnyű és nehéz örömök közé tartozik. Fehér agyag. Bőr bőrhöz tapad. Majd szilánkokra múlik az idővel.
A délután örök-edénye tele hallal. A mindennapi kenyér hiánya éhezést sejtet. Csak a sejtek szaporodnak. Végtelen vége van a horognak.

Vár Ucca Műhely/85. szám:

Kapcsolódó versvideók:

Az ó követi az újat
Az új elveti
Ami ó
Az ó követi az újat
Az új elveti
Ami ó
Köztünk szellemek
És ufók
Pufók és karcsú
Szélsőséges ajkú
Imák
Töltik be a teret
Cselek
Cselekedetek helyett
Régen kútba ugrottak
Az emberek
Amikor nem találták
A(z) (közép)utat
Most minden irány
Üres és szabad
Nehéz a döntés
Hangos a csend
Halk az üvöltés
Ki varr fel egy gombot
Ki csavarja be a villanykörtét
Kézbevétel helyett
Kézrátétel
Várni a csodát
Tenni nem akaró
Változást
Játszó

Emberiség
Negyven (fok) fölött
Az ember is ég
Menekül
Nem beszél
Elül
Fenékkel a holdra
Mi volt előbb
Ember az űrben
Vagy
Emberi űr
A muzsikus
Magának
A magánynak
Hegedül
Individuális parafrázis
Frázis-para

Magyar Napló/április

Szellemfalu

Átsuhannak rajta

Jövőből jött kísértetek

Voltam felnőtt

Mire meghalok

Gyermekké leszek

Az utánam jövők is

Ezt az utat járják

Minden reggel várják

A jövőt

Amely az övék

Amelyhez már 

Nincs közöm

Elköltözöm 

Születés és

Halál

Egyformán közeli

Amíg életben

Vagyok

Ugyanaz a tavasz

Ugyanazok a csillagok

Marad(hat)ok

A természet nem tudja

Hogy nagyhét van

Nem tesz különbséget

Ünnep és

Hétköznap között

Magáévá teszi a pillanatot 

Örökül hagyott 

Magyar Szó

Traub Bernadett fotója

Felvettem a konyhakést és 

Kinyírtam vele az álmaimat

Nem akartam láthatatlan maradni

Így hát összevéreztem magam

…

Nőnek lenni jó

Sok a jóból

Támaszkodni rossz 

Önállótlan

De emberi

Nő vagyok

De ember is

Embergyerek

A nő is gyerek

Mondták 

Amikor az emancipált nő született

…

De hol volt addig?

Előző álmában talán

Férfiként 

Nem sértődékeny

Hanem nagyvonalú

Úgy sétál az életében

Mint aki soha nem szomorú

Nem is hisztis

…

Egy új életben való

Hit

Miatt

Hallgat

Ag(g)   

MINDEN(KI) VAGY

Aranyszőrű

Labrador vagyok

Biztosan óvnak

A csillagok

Egy oldottabb

Föld felett

Másik élet ez

Élet

A legapróbb részletekig

Kutyák szelleme

Bennem csahol

Az a fa vagyok

Amely a sírokra

Veti az árnyékát

És a barázdáshátú

Vincellérbogár

Mely gyökeret eszik

Majd sokáig él

Múlik tél

Az élet (f)él

Egy kedves vasárnap

Vége a

A végtelen világnak

Csak állok itt

Csak várok itt

A falu hit

Nem szokás

Cserbenhagyásos

Látomás

Követem az árnyékomat

Mint mindenki a

Nap

Az ég alatt

Magyar Szó/Kilátó

Nyolc koromfekete

Gazdátlan kiskutya

Vagy

Mindegyik a szívembe

Harap

Maradsz

…

A nyáj kolompja

És a beton repedéseiből

Kinövő gizgazok

Hívják elő 

A pillanatot

Amikor továbblépek

…

A falu kicsiny közeiben

Közel az élethez

El lehet bújni

Egy kóbor kutyának

És nekem is

Hit 

…

Alacsonyan szállnak

Felettünk a gólyák

Jó láz 

Ez a szerelemre

…

Órákig hordtam

A kisméretű cipőd

Évekig vártam

A föléd magasodó fákra

Csillagaid egész

Testsúlyoddal rámszakadtak

A szívnek

Percei maradtak 

…

Napernyőket

Cibál a szél

Senki nem élt igazán

Amíg bele nem halt

Járatlan vízpart

Megúszott

Táj

…

Könnyem mint a

Niagara

Ennek a földnek

Nincs több szava

…

Fák horgonya

Gyökér

Minden tenger

Az égig ér 

Magyar Napló/ februári szám

Szikla tetején

Szikla-népek  

Köveket nyeldekelnek  

Nem erősödnek 

Ettől

Szégyenemben (s)írok

Összetartom bordáimat

Magán(y)ölelésben 

Testem merev

Engem temet

Isten nevet

Szeret

És (gy)őz   

Magyar Szó- Kilátó

(F)áradt kezek

Kék-üres erek

Embert vágnak

Egy legelő közepén

Hagyott

Szívekben visító

Malac

Vagyok

Vörös

És kék

A fekete

Idejétmúlt

Szövete az időnek

Más színek járnak

A klímaváltozásnak

A cserbenhagyásos

Gáncsolásnak

Látnok

Aki a színek mögött

Magányra talál

Magyar Szó- Kilátó

A halál

Nem lehet ok

Következmény

Az elfolyt vér

Az egykori életet

Jelenti

Felfogni

Mit lehet itthagyni

Magunkon kívül

Kétszín, fekete- fehér

(Nem)

(F)élek

A halál szagától

Édes kámfor

Mint a tavasztól

Émelyegsz

Életet kívánsz

Terhes imák

Istent szülnek

Magányt

Megfeszített
Csonka krisztusok
Ez a falu
Keresztjeivel együtt
Elfogyott
Lovak és kengyelek
Maradtak
Szemekben a szavak
Nincs helyünk
Ha minden hely
Szabad
…
Legalább tíz asszony
Kenyeret (?) dagaszt
Sorban
Háttal állnak
Szokás(os)
De a munka most
Már nem halad túl jól
Mindig egy-egy kidől a sorból
Ez van
Ha az ember valamit túltol
…
Megfeszített
Csonka krisztusok
Ez a falu
Keresztjeivel együtt
Elfogyott
Szemekben szavak
Nincs helyünk
Ha minden hely
Szabad
…

Legalább tíz asszony:
malaszt.

Magyar Szó/Kilátó