Kategória: Uncategorized

Az üres oldal

Betelik

Csenddel

A csend jel

Közlekedő

Közeledő szavaké

Csigák 

A versben

Önmagukkal

Ellentétes irányba

Cipelik

A házukat

Nincs-falu

Bennem

Angyalok terme

Verme

Lettem

(Pannon) 

Tengerek

Helyett

Közelséggel

Amely soha nem

Ér el

Befogad(om)

Nem ígér(ek)

Sírok

Helye

(F)árasztó sivatag

Nem segít

Ha angyalnak

Képzeled magad

Elhagytak is

Maradtam

Aki maradt

Tàvolból 

Közeli

Közelből tàvoli

Szab

Ad

Magyar Szó- KILÀTÓ

Trópusi hőség és zivataro(c)k. Már reggel nehéz a levegő. Nehéz az ébredés, a könnyű, zivatarok utáni álom után. Előlről mindig. Hosszú nyár lesz. Bőröm és idegeim nem hazudtolják meg a tényleges koromat. Nem bírják a hideget. Nem bírják a meleget. A szelet. A napot. Az esőt.Az öregedő testben nincsenek határok a lélek ellen.Lepkét fogtunk. Azon a helyen, ahol legtöbb esély van rá, hogy csodák történjenek. Kardoslepkét fogtam a puszta két szememmel.Meghatároz bennünket a hely, ahol élünk és/vagy azért élünk ott, mert meghatározóak vagyunk a hely számára.Eljutottam abba korba, hogy megválaszolom a saját kérdéseimet. Nem is illene már lepkéket zavarni és pillangószelidítőnek nevezni magam. Ezen a konvenciókkal terhelt vidéken öröm fejjel lefelé élni. Ezen a konvenciókkal terhelt vidéken öröm élni. Otthon járok. Abban a házban, amelyben felnőttem. Belefájdult a fejem, ahogy mögém nézek az időben. Hogyan viselhettem ilyen jól a hozzátartozóim halálát? A háziállataim halálát? A családtagjaim és barátaim eltávozását? Erről a vidékről, ebből a házból és magam mellől?A természet(em) nem viseli el a hazugságot: Émelyegtem és hányok a (h)ős(s)égtől. Hullaszag és hársvirágzás. A magány bűnözései megbocsáthatatlanok, mert magunkban követjük el őket. Tanúk nélkül. Ártó nosztalgia. Mégis ideje van. Mint a júniusi ősznek, amely bennem jár. Anyám illata az ingen, amit feladott rám a hideg ellen. Kitől kapok és kinek adok, ha már nem lesznek szüleim és nem leszek szülő sem? Kövekre lépek föld helyett és felriadok álmomból. Ebből lesz a magányos cserebogár. Tehetség és tehetetlenség közepette bontakozik ki, hogy nincs júniusi homály. Még ha van is. Öregszem, mégha szavakkal és életemmel tagadom is. Minden, ami nem valósult meg úszik velem az időben, és túlnő az életemen.Az univerzum erői észben tartják, és emlékeztetnek rá, amikor már nem lesz értelme. Akkor nyer új értelmet.Egy új időben velem és nélkülem. Emlék leszek, mint most számomra az emlékeim. Nélkülem velem. Egy idő után eljut az ember oda. Ahonnan elindult. Tőmondatokhoz. Titkos naplóbejegyzésekhez. A letelepedéshez. Vagy túl közel. Vagy túl távol a szerelemtől. Lehet az ember. Foglalkozás. Tenger. Az anyaföld. Az anya. Az apa. A barát. Beismeri. Hogy igaz. Amiben mindig is hitt. De nem mondja el. Ezért ír. Ezért szépítkezik. Ezért hallgat. A naplóbejegyzéseiről. Az emberiség haláláról. Önmagához képest. Benne testesül meg legelőbb. Ezért az elhallgatás. Mert rájön. Fontosabb. Mint valójában.

Várucca Műhely- 13. évf. 53. sz. 2016

Fotó: Pelt Ilona

Álmomban

Aki 

Gyöngéd volt

Nem én voltam

Nem is a szerelem

Hanem az élet

Akàcok alatt

(F) èlek

Ahogy hangyàk

A fatörzset

Ellepnek

Nem adnak enni

Az èhező léleknek

Aki gyöngèd 

Nem gyönge

Èltető èlete

Törzse

Àtölel

Nem fordít

Lapot 

Ès hàtat

A versnek 

Csöndből lett

Csönddè vàlsz

Ràdhullanak

A dőlő fàk

Helyettük

Nem lehetsz

Törzs

A népek

Az èpek

Feldarabolják

Veled együtt

Az egèsze

Tövis áll

Csendéletedbe

Álmodban

Hajnalig

Iszol

Az egészre

Magyar Szó, Kilàtó

Megittunk vagy fél liter mentolt. Énekeltünk a biciklin. Gyönyörű volt-
am. Tudtam. A Micsoda nőt látni másodszorra élmény. Szőke voltam és
ragyogott az ajkam. De nem csak a szájfénytől. Tele voltam élettel. Ki akartam

kiabálni. Élek. És ez nem merül feledésbe.

Idővel megfeledkeztem magamról. Egyik komoly(k)odó pasi a másik után. Jött.
Ment. Néphagyomány. Ép hagyomány. Kivetkőzés. Menekültek. Polgár.

Háború. Teherbe-

esés. Megragadtam volna eleim kezét. De más volt. Kultúra. Nyelv. Nyelvhalál.
Elvhalál. Költözés. Munkakeresés. Felmondok. Nem mondok. Semmit
senkinek. Ragyog az ajkam. Csak a szájfénytől van. Ismeretlen nyomor. Sovány

tények.

Múló kilencvenes évek. Többé mással nem kefélek. Élet. Az élet után. Tagadó
halál. Szeretni emlék. A keletkezésről. Hiába születnek bennem. A keletkezésről
képzetek. Munka van. Gyerek. A férjem tekereg. Nagy tervei vannak.
Megszokásból hiszek. Képzeletbeli kontyom kibontom. Hajhullás. Elfogy a
kezem az imában. Istenem ad(d). A magam kenyerét eszem. A kenyerem

fogyasztják. ,,Vegyétek és egyétek…” Ifjúkori aggság.

Tehetetlen.
Lehetetlen.
Elválni attól. Kivé lettem.

VÀR UCCA MŰHELY, 70. szàm

• 

kèrdès

hogy miért

(s)írunk

verseket

az első

ember

aki elviselte

a szeretetet

egy kutya 

lehetett

nem

nő

akit féltenek

nem

férfi

aki fél

nincs magánál

aki él

a tél is

önmagát melengeti

ritka emberek

tárgyak

szavak

terülnek ravatalra

velük hal

aki kimondta

nép ring

nép inog 

a szélben

emberek

és tárgyak

ritkán társak

talpa alatt

dőlő talapzat-

ok

élni

halni

születtem

vagy oktalan

vagy-

ok

aki távol van

az távoli

kapcsolat-

ok

nincsenek

az állandóság

biztonság

a változás

hanyagság

kérdő jelek

dicsőséges  

élethalál

felett

sírni

írni

verseket

síron túl 

is lehet

közelebb

ahova tartozom

ház

torony

libegő porond

életből élünk

éljenek

az

igazak és a jók

a tiszták és

békességesek

nem telik többre

ez (is)

szeretet(t)

IRODALMI JELEN, 2021 januàr

Nagybecskerek. Ülök a helyen. Nagy képernyőn fut a menü. Tetszik, hogy látom, mi minden közül választhatok. A kiszolgálás udvarias, az enteriőr ízléses. Kellemes hosszan ücsörögni egy presszókávé és limonádé mellett, székek, fotelek, faborítás, rusztikus csempék, letisztult felületek között, fotó-nyomatokat nézegetve, amelyek a hely névadójának, a Valter brani Sarajevo című filmnek a képsoraiból készültek és főként a főszereplő, Velimir Bata Živojinović legendás emlékét idézik.   Alig várom, hogy megkóstoljam a helyi ételkínálatot.

A hely középpontjában ülve mindenre rálátok. A másik nagyképernyőn a kedvenc főzőcsatornám megy. Összefut a nedv a számban, nemcsak a limonádétól.

Mindehhez egy városkép, amelynek részletei beszöknek a hatalmas ablaküvegeken. Kicsiny, kanyargós utcák, Karađorđević Péter király lovas szobra látszik innen, ahol ülök, erről a középponti helyről éppen ráleshetek, ahogy a magaslatról lepillant úgy, ahogy illik nézni a népre.

Olyan város ez, amely mindig képes újjászületni, különböző érák ide vagy oda, az ,,óvárosi” épületek nem adják magukat könnyen, itt nem árusítja ki magát az idő, a múlt. Kikéri magának a helyét, jelenidejét.

Otthon érzem magam itt, ahol ülök, a Walter- étterem láncok egyikében is. Nemcsak a nagyképernyős kaja- képek, de az étlap is rögtön megragadott. Frappáns, játékos ital- besorolások, szép grafika. Mifelénk kevés helyen fogad ilyesmi: letisztultság, egyszerűség, kreativitás. Nem fellengzős, mégis megadják a módját a kínálatnak, egy- egy tradicionális fogásnak.

Folyamatosan jönnek- mennek a vendégek, kicsit kellemetlen is, hogy órákig fenntartom az asztalt, de a pincérek nem azt éreztetik velem, hogy útban lennék,  fáradhatatlanul udvariasak. Telt ház van, de házhoz is szállítanak, és úgy olvasom a sebtében megkeresett honlapjukon, hogy keteringet szintén végeznek.

Szarajevszki csevap, szóval szarajevói roston sültek, de bifsztek, borjúmáj, Nehéz választani, nagy a kínálat, még salátákból és desszertekből is. Baklava, urmašica, tufahija. Alig bír az ember magával a kínálat olvastán, hát még láttán…!

És ekkor megszólalnak a becskereki római katolikus templom harangjai, mintegy vezényszóként, hogy ideje rendelni…! De mit…? Várok a barátnőmre. Hátha segít dönteni. Rendelni, enni jó társaságban az igazi, legalábbis, ha úton van az ember.

Balkáni meg ,,déli” zene, a kellemes fajtából…(Ott)honos. Megérkezik, akire vártam, rendelek. A sudžuk mellett döntök. Az nem csevap, de nem is téliszalámi, a kettő között valami visszafogott, mégis nagyon ízes fűszerezésű roston sült. Mellé minden, ami jár. A lepény meg…kajmakkal…hát…! Márcsak ezért is megéri, még a vegáknak is betérni a Walterbe. Mennyei déli ,,paradicsom” az íz- lelőknek.

A születésem napja egybeesik anyám kóma- tapasztalatával. Eklampsziát kapott, közvetlenül a születésem után. Feltehetően a sokktól, amit a gondatlan egészségügyi el(nem)látás okozott számára, számunkra. ,,Mi jó sülhet ki ebből?” Gondolnánk, de nem olyan rossz a helyzet, mert a felépülés ténye mindent felülírt! Anyám három nap után, a statisztika szerint ezer esetből egyként, magához tért a kómából. Azóta is minden áldott évben megsüti azt a csokitortát, amilyet csak ő tud. Ezzel ünnepeljük meg a(z) (újjá)születést. Közös örömünket megosztjuk másokkal is. Adunk egy szeletet a tortá(nk)ból. Omlós, szaftos, barna és sárga piskóta rétegek között tömény csokoládé. A kerek torta formai egésze is csokoládéval van bevonva! Ebből adunk, azoknak, akik közel állnak a szívünkhöz. A végén kisül, megéri velünk jóban lenni… 

A városról, amelyről az ember túlnyomórészt rossz élményeket őriz, hordoz nehéz jót mondani. A  kivételesen finom étel- élmény azonban segít ezeken a benyomásokon. Egy jó Manoli PIZZA után átgondolja az ember, nem tehet- e ő maga is arról, hogy annyi rosszat ,,engedett be” egy- egy helyen…? Biztos, hogy a válasz: igen… ,,Igent” mondás a rossz dolgokkal ellentétbeni, jó pizzaszeletekre is. 

A pizzázó tulajdonosa Olaszországban tanulta el a készítés fortélyait, ugyanakkor egy-egy szeletben benne van a bácskai ,,tartalmasság”. Az alja meg úgy sült, hogy az ízvilág részévé válik maga a sültség ténye, igénye is. 

Mindennél fogva a zombori Manoli Pizza fogyasztása jól alkalmazható érzelmi válságok levezetésére, boldogságunk, szeretetünk kifejezésére és mivel (leginkább) elvitelre van, szeretkezések előtt, után, közben is bátran vállalható, fogyaszthat. Minden energiát visszahoz az emberbe. Az meg már engem minősít, hogy én leginkább munka közben fogyasztom. 🙂 Üdítő, laktató intermezzo a mindennapokban…

A pizzázó honlapja: http://manoli-pizza.com/

A 2012 őszén kiadott kötet, Lennert (Móger) Tímea Kollázs című verseskönyve az Areión Könyvek negyedik darabja.

Vélemények a kötetről: 

Lennert (Móger) Tímea egy gyermek kíváncsiságával, figyelmével, lelkesedésével fedezi fel újra a világot. Pillanatképei sajátos világlátásáról árulkodnak. Finom iróniája és öniróniája kordában tartja a néha öncélú szárnyalásra hajló sorokat. Eljátszadozik a szavakkal, hangzásokkal, fogalmakkal, aztán megpróbálja létrehozni saját költői nyelvét. Többnyire sikerül neki. Fiatal kora ellenére a szerelem csak áttételesen van jelen költészetében. Az a bódulat, amely pályakezdő költőkre jellemző, teljességgel hiányzik soraiból, csendes belenyugvás, bölcs helyzetfelismerés dominál az illúziók helyett.

Balázs F. Attila

Groteszk flört egy hazafélében, csapdába vezető egérút. Az íráson kívül nincs más, csak feledés és megalkuvás. És mégis: az emberemlékezet az üzenő falon vers, vagy akár sanzon által jelez, s a jelek behálózzák, akiket elérnek. Akkor is, ha egy illanat csupán az élet, csalás, testi mese. Lennert (Móger) Tímea világa kilátó, kilátó a szürkületben és szürkületből, az egyedüllétben és az egyedüllétből, Lennert (Móger) Tímea versei egy társkeresés állomásai, történetei − szónemjátékokkal, aránypárokkal, renddel. Lennert (Móger) Tímea megtalált társa pedig az olvasó lehet, az olvasó kell legyen.

Bene Zoltán  

Tisztára mosott, leszűrt gondolatok világába kerül az olvasó Lennert (Móger) Tímea költeményeit olvasva, egészen a világra való gyermeki rácsodálkozásig: „gyerek vagyok, / testetlen lelkem: / tejút, / tej a zabpehelybe” (Kollázs). A verseknek szinte mindegyike mégis feszültséggel telített. A meg nem oldott helyzetek, ellentmondásos érzelmek megállapításokként vetülnek ugyan a papírra, de éppen a kiélezettség visszafojtott közlési módja fokozza az érzelmi töltést, már-már a robbanásig – ám ekkor véget ér a vers. A szójátékok − „Az önkívület, / napba néző / (h)arca;“; „(P)illanat“; „(T)esti mese“; „más kép / (másképp)”; „önmagamból (ki)felé” −, a különlegesen szép szavak alkalmazása (napszűrte, pontszép, illanat, vörösposztó-tó) különös módon teszi egyedivé a verseket, a költészetben való létezést, amely már-már a létezés csöndjévé alakul. Ez a csönd azonban ugyanakkor a személyiség csöndje is, a feszengő, visszafojtott szavak csöndje, amely a szerzőt az írás újra meg újra kiteljesedő, immár létszükségletté vált útjára vezeti. S amelyen, minden bizonnyal, érdemes továbbhaladnia.

Kovács Jolánka  

Ügyesen szőtt, hangsúlyos szavakra tördelt személyes mesék szólnak dalban, midőn elmondójuk és hallgatójuk ugyanaz a kívülről és belülről egyaránt figyelő, aki önmagához szól mindenekelőtt – így röpíti szerte varázsigéit. A szójátékokban, valamint a leleményesen variált mondatpárokban bővelkedő monológok sora általában fanyarra hangszerelt, máskor meg éppen csipkelődő, miként a titkos álmaink sem csalhatatlanok, s lám, végül a szemünk láttára történik meg a csoda: valaki végleg előbújik a csigaházából. Lennert (Móger) Tímea versei friss hangot ütnek meg, a kötet színvonalában is egységes; a válogatás jól tagoltan rendszerezett: folyamatosan tágul ki előttünk egy érzékletesen személyes költői világkép.

Sinkovits Péter  

Lennert (Móger) Tímea első, katapuLTként is körülírható kötete a játék örömével és komolyságával adományozza meg az olvasót. Első megközelítésben a Kollázs darabjai asszonáncok, párhuzamok, szójátékok ereje mentén rendeződnek könnyed, dinamikus képpé. Ám elidőzve, oda-vissza forgatva a szavakat, a jel és a jelentés viszonyának elemi kérdéseivel is szembesülünk. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a kötetben a szavak újraszervezése módszerként jelenik meg, mely képes lételméleti elgondolások felé vezetni az olvasót. A címadó versben például a hiányérzet / érzet-hiány a távollét – jelenvalóság megszokott oppozícióján belül kérdez rá a korábban meglévőnek, birtokoltnak a semmítésére. Azaz a hiány már nem csak valami közelinek, belsőnek az elvesztése, hanem a távoli jelenvalósága is: amíg nem ismerem be / bizonyos dolgok szükségét / addig Isten is csak távollét. Vagyis a hiány/szükség mint valaminek a távolléte már nem kizáró ellentétben, hanem korrelatív viszonyban áll a jelenléttel – ebben az esetben a transzcendenciával. A (T)esti mese megformálása szépen példázza e költészet belső logikáját és szabadságát, hiszen a zárójelek, soráthajlások által felkínált lehetőségek az alkotás dialógusára hívják a Másikat. Így a versek megszólítottja és az olvasó egyaránt a kollázs alkotójává és a szövegjáték játékosává válik. A játék persze néhol pimasz is, mint a Vasárnap reggel(i) esetében, ahol a két templom (a kocsma és Isten háza) között vasárnap reggel (sem) könnyű meglátni a perdöntő különbséget. Lennert (Móger) Tímea folyton változó Kollázsa talán minden olvasó által új darabkával bővül, s ha így van, bízzunk benne, hogy e kép-könyv-tárgy számtalan alakuláson megy még keresztül! „Aki a játékot nem veszi komolyan, az játékrontó”.

Tülkös Terézia