Holle-holló anyó árnyékban. (Sz)ívembe görnyedt. Fekete. Sokszoknyás.
Batyut visz-hoz.
Sokat látott. Öreg. Asszony.
Asszonysorsa nehezebb a batyujánál.
Két gyerekét eltemette, mire a harmadik megzavarodott. Három gyereke van és egy sincs tulajdonképpen.
Fekvőbetegen. Morzsolja az olvasószemeket. Látó kristályok. Kis, szabálytalan földgolyók.
Új születés nem lehetséges. Ezt a batyut kell végigvinni.
Hangtalan súlyú léptek a járdán. Nem ért oda időben. De elég későn sem. Még nem vágták le a kötélről. Neki kellett levágni. A fiát. Aki felakasztotta magát.
Halálra ítélte őt is. A mindig a fekete világra.
Öreg. Anyám.
Öreg. Apám. Lovai maguktól találtak oda a kocsmába. Haza is.
Soha többet nem mennek sehova. Otthon. A gangon. Egy kiálló kőbe verte be a fejét. Aki Brazíliából is épségben hazatért.
Dédike tartotta (el). Magát. Magukat. Kereskedő-tudat. Lélek-batyu.
Élet-jel. Ahogy a naftalinszagú fotográfiákhoz beszél. Imádkozik.
Visszaimádkozni az életet. A gyerekekbe. Nem lehet. Mind a három halott.
Készen az elmúlásra. Hulló. Fekete holló. Békés szemhatár. Soha többé sehova már. Összekulcsolt kezében. Szabálytalan földgolyók. Dédike-javak.
Volt. Jó, jobb és már szabad. Égbolt felett. A föld alatt.
Magyar Szó- Kilátó, 2023. június 10., 11.
